Alapítványunk a roma önszerveződések fejlesztése érdekében eddig két ügykoalíciót (ÜK), azaz egy-egy adott ügy köré szerveződő roma aktivista hálózatot hozott létre. Az első csapat az áramszegénység mint probléma köztudatba emelését és annak csökkentését tűzte zászlajára, míg a második ÜK a roma gyerekek indokolatlan SNI-vé minősítését és az iskolai szegregációt helyezte a fókuszba.
A hétvégén először találkoztak a két hálózat tagjai és egy közös alumni csoport létrehozásáról döntöttek. Hamarosan rendszeres találkozók alkalmával intenzív tervezés veszi kezdetét, amely az elképzelések szerint megágyaz majd egy, a roma érdekérvényesítés terén végzendő közös munkának.
„Az idei Tanítanék-díjat a Polgár Alapítvány az Esélyekért Oktatási Ügykoalíciója kapta,
akik maroknyi aktivista részvételével értek el országszerte figyelemre méltó eredményeket, és ők hozták létre az Együttnevelés Szövetséget. Az idei díjazottak az oktatás problémahalmazának az egyik legsúlyosabb szeletére mutattak rá.” – írta a Tanítanék lapja, a Szabad Vonalzó.
Köszönjük az elismerést, ami megerősít minket abban is, hogy jó úton járunk!
Folytatjuk a munkát a roma gyerekek egyenlőségéért!
Az Együttnevelés Szövetség decemberi rendezvényén a Független Színház színészei roma gyerekek „papírossá” minősítésével kapcsolatos eseteket dolgoztak fel négy jelenetben, amit vita követett.
Szereplők: Dógi Richárd, Farkas Ramóna, Szegedi Tamás
„Fogyi Zsuzsi” – az iskolatársai által kipécézett SNI-vé minősített kislány története
Tíz perc az élet – a villámgyorsan „papírossá” minősített roma kislány története
Nincs erre időm – a gyerekek fejlesztéséről érdeklődő szülő története
Nem a mi gondunk – a roma gyerekek indokolatlan fogyatékossá minősítését számonkérő szülő története
Köszönettel vettük válaszlevelét. Az Együttnevelés Szövetség viszontválaszát az alábbiakban közöljük. Kérjük, hogy kérdéseinket szíveskedjen közérdekű adatigénylésnek tekinteni, és az adatokat részemre excelben vagy kereshető pdf-ben elektronikus úton erre az email címre megküldeni: zubek.adrienn@polgaralapitvany.hu, illetve, ha azok nyilvánosan elérhetőek, pontos linket szíveskedjen adni.
1.
Államtitkár úr arról adott tájékoztatást, hogy az SNI gyermekeket, tanulókat ellátó 4317 intézmény 94%-a inkluzív nevelést-oktatást folytat.
Az Ön által hivatkozott „integrált-inkluzív” nevelés térhódítása sajnos nem tapasztalható a sajátos nevelési igényű (a továbbiakban SNI) roma gyermekek, tanulók körében. Oktatáskutatók szerint a közoktatás kirekesztő lett, „kasztrendszerré vált”, a szegregációs gyakorlatok, a gyermekek oktatáshoz való jogainak megsértése és az iskolai szelekció végletesen befagyasztja sok – köztük roma – gyermek, tanuló számára a társadalmi mobilitást.
Az Együttnevelés Szövetség tapasztalata szerint a roma gyerekek továbbra is felülreprezentáltak a gyógypedagógiai szegregált oktatásban.
● Kérem, szíveskedjen tájékoztatást adni arról, hogy becslése szerint hány roma SNI gyermek, tanuló részesül inkluzív oktatásban vagy nevelésben?
Szakértők, pedagógusok és szülők is azt állítják, hogy sem az óvoda, sem pedig az iskola nincs felkészülve az eltérő hátterű gyermekek, tanulók nevelésére, oktatására és ez halmozottan kihat a roma tanulókra, jövőbeli esélyeikre.
Válaszlevelének első bekezdésében arra hivatkozik, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók 70%-a integrált, inkluzív nevelésben-oktatásban vesz részt. Ugyanakkor a jelzőket – integrált, inkluzív – Ön szinonímaként használja, azok között nem tesz különbséget, holott igenis lényeges különbség van a kettő között. Az inkluzív nevelés-oktatás során a környezetet alakítják át a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók szükségletei szerint, ennek lényege a tényleges befogadás, ideértve az észszerű alkalmazkodás követelményének érvényesülését is. Az integrált oktatás jelen kontextusban ezzel szemben pusztán annyit jelent, hogy ugyanabba az iskolába, osztályba járnak az SNI és nem SNI tanulók, de az iskola nem alkalmazkodik a gyermek igényeihez.
Az Együttnevelés Szövetség által megkérdezett roma szülők egyöntetűen arról számoltak be, hogy a rendszerszinten tapasztalható problémák miatt az iskoláik akadályokba ütköznek, nem állnak rendelkezésre nevelési-oktatási eszközök, autonóm döntések és szakemberek, fejlesztő pedagógusok a valódi befogadó környezet megteremtéséhez.
A szülők eljárási jogai súlyosan sérülnek a szakértői bizottság előtti eljárás során, a gyermekük diagnózisával egyet nem értő szülők számára a jogorvoslati lehetőségek illuzórikusak. A jogszabállyal és az eljárási szabályzattal ellentétben a szülők nem lehetnek bent a vizsgálat során és nem kapnak kielégítő információt sem a szakértői bizottságtól, sem pedig az iskolától. Az SNI gyerekek részükre előírt fejlesztés töredékéhez férnek hozzá a szakemberhiány miatt, és nincs átmenet a gyógypedagógiai szegregált oktatásból az integrált oktatásba. A gyerekek nem valós képességeik, hanem a helyben elérhető – sokszor hiányos – infrastruktúra alapján gyakorolják tankötelezettségüket. A problémát tovább fokozza, hogy az első diagnózissal való szembesülést a szülők sokszor traumaként élik meg, a szakmai nyelvet használó rendszer nem segíti elő a kommunikációt, az intézmény és a szülő közötti párbeszéd hatékonyságát, ami a gyermek fejlődése szempontjából elengedhetetlen. Az általunk megkérdezett szülők közül csekély számúnak van-volt tudomása arról is, hogy a nem a lakóhelyen végzett vizsgálatokkal járó útiköltséget visszaigényelhetik.
Sajnálattal vettük tudomásul, hogy államtitkár úr nem említi az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményeket (EGYMI), amelyekben elkülönítve oktatják a sajátos nevelési igényű gyerekeket. Továbbá arról sem tesz említést, hogy mi a helyzet a nem EGYMI-ben, de szegregált csoportokban, iskolákban oktatott SNI tanulókkal, pontosan milyen ellátásban részesülnek, milyen infrastrukturális és szakember ellátottság mellett. Ha a 4317 SNI tanulót is ellátó intézmény 94%-a inkluzív nevelést folytat, mi a helyzet a fennmaradó 6%-kal? A Köznevelési Információs Rendszer legfrissebb (2023 október) adatbázisa jelenleg 5686 intézményt tart számon, amelyből 5679 aktív, ezek közül 103 aktív státusszal rendelkező EGYMI van.
● Ön szerint hány roma tanuló van a 103 EGYMI-ben? Ön szerint mi az oka annak, hogy sokkal kevesebb EGYMI van egyházi fenntartásban, mint nem gyógypedagógiai intézmény, miközben az elmúlt 10 évben megnőtt az egyházak által fenntartott közoktatási intézmények száma?
Államtitkár úr hivatkozik arra, hogy megnőtt a gyógypedagógus-képzést és a konduktor-képzést végző intézmények száma, és hogy 2022-ben 826-an végeztek gyógypedagógus (60 konduktor) alapszakon. Említést tesz arról is, hogy 2017-től a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj a gyógypedagógus hallgatókra is kiterjed.
● Az így végzett pedagógusok milyen arányban kezdik meg munkájukat olyan intézményekben, ahol hátrányos helyzetű tanulók vannak? Esetleg gyógypedagógusként bármilyen iskolában, szakszolgálatnál?
Az államilag finanszírozott képzésekre felvételt nyert hallgatóknak „csupán” annyit kell vállalniuk a tandíj fejében, hogy a finanszírozott éveknek megfelelő számú évet dolgoznak Magyarországon (vagyis, ha a végzett egyetemi hallgató úgy dönt, hogy jobban jár, ha a szakmán kívül keres állást, akkor akár lehet valamelyik szupermarketben pénztáros is). Az ösztöndíj hasonló feltételek mellett köti ki a végzett hallgatóknak a ledolgozandó éveket, amit az adott szakmában kötelező ledolgozni. Ebben az esetben is kérdés, hogy ők maradnak-e a pályán iskolában a kötött időszak letelte után.
● A Pedagógus-továbbképzési Információs Rendszerben a gyógypedagógiai, fejlesztő főcsoportban a 150 választható akkreditált képzést milyen gyakorisággal választják a pedagógusok?
Az általunk elért pedagógusok tapasztalatai szerint a közigazgatási vezető szakirányú továbbképzést preferálják leginkább, ami 2 éves és elég hosszú időre ad elegendő pontot az adott pedagógusnak, valamint ezzel lehet intézményvezető vagy helyettes.
A Rosa Parks Alapítvány jelenleg zajló kutatásában a szakértői bizottságok munkatársainak elbeszélése szerint a roma gyermekek legtöbbször az enyhe értelmi fogyatékos és az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő kategóriába kerülnek. Ezt támasztják alá szövetségünk által lebonyolított szülői interjúk is. A kalocsai EGYMI-ben a helyiek megfigyelése szerint 70% is lehet a roma tanulók aránya. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szakértői Bizottsághoz kerülő gyermekek, tanulók 50% roma, akiknél az értelmi fogyatékosság minősítés a leggyakoribb. Az ózdi EGYMI-ben a tanulók 90%-a értelmi fogyatékos minősítésű és mind a 90% roma. Mindezek mellett, a Pedagógusok Szakszervezete az EGYMI-k állapotáról beérkező panaszok miatt kezdeményezte az alapvető jogok biztosánál, hogy indítson átfogó szakmai vizsgálatot. A panaszok tartalma az épületek rossz állapotáról, méltatlan körülményekről és szakemberhiányról szól, miszerint sokszor nem megfelelő szakember foglalkozik a gyerekekkel. Az ombudsman vizsgálat feltárta, hogy nem megfelelő „egy-egy EGYMI állapota, feltételrendszere”.
Az Ön által említett 70%-os intergált SNI tanulói arány azt jelzi, hogy a köznevelési irányításnak nincs dolga az általunk vázolt helyzettel, miszerint a roma gyermekek, tanulók felülreprezentáltak az SNI minősítésekben. Ugyan Államtitkár úr is elismeri a roma tanulók felülreprezentáltságát, ám a kormányzati felelősséget hárítja azzal, hogy „ebben a köznevelésen kívül eső dolgok is szerepet játszanak”.
● Kérjük, szíveskedjen részletesen kifejteni ezeket a körülményeket. Válaszában kérjük térjen ki kifejezetten arra a körülményre is, hogy milyen – köznevelésen kívül eső – indokai vannak Ön szerint annak, hogy a Heves megyei adatgyűjtés alapján a romák 2,5-szer nagyobb valószínűséggel kapnak enyhe fokban értelmi fogyatékos diagnózist, mint a nem romák.
Az SNI tanulók számarányának országos szintű emelkedésének egyik okaként említi Államtitkár úr, hogy a középfokú oktatásban csökkent az SNI tanulók lemorzsolódása, így tovább maradnak a rendszerben, amelyre a szakképzési ösztöndíj is ösztönzőleg hat. Ön ebből arra következtet, hogy az SNI tanulók számának emelkedése a szakképzésre jellemzőbb inkább, mint a köznevelésre. Meglátásunk szerint ez a tendencia is azt a mechanizmust tárja elénk, ami a hátrányos helyzetű roma tanulók oktatási szegregációjának irányába hat, hiszen függetlenül a képességeiktől, az érettségit nem adó szakképzés irányába tolja őket.
● Ha az SNI tanulók arányának emelkedése a szakképzés területén tapasztalható inkább, akkor kérjük szíves tájékoztatását arról, hogy a szakképzésben résztvevő (2017-es becsült adatok szerint) 27% roma tanuló hány százaléka rendelkezik SNI minősítéssel? Ön szerint a roma tanulók szakképzésben való arányának növekedése összefüggésben van-e az SNI tanulók országos arányának emelkedésével?
Tudomása szerint hány, szakképzésben végzett roma fiatalnak sikerül elhelyezkednie az elsődleges munkaerőpiacon?
Véleményünk szerint a közel 100.000 fős SNI tanulószám mély, rendszerszintű problémára utal, ami az egész társadalmunkat érinti. Ezzel párhuzamba állíthatóak a legutóbbi kompetenciamérés (amely a nem EGYMI-ben tanuló SNI diákokat is érinti) drasztikus adatai, miszerint a magyar diákok szövegértése minden várakozást alulmúlt. Ezzel összefüggésben és Önnel ellentétben Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter integrációs nehézségekről beszélt, miszerint: „ahol a cigány gyermekek száma nagyon magas, ezek a problémák sokkal erősebben jelentkeznek”.
● Államtitkár úrnak higgyünk, miszerint az SNI tanulók integrált-inkluzív nevelésében nincsenek nehézségek (annak ellenére, hogy abban felülreprezentáltak a roma tanulók), mert az adatok szerint az megfelel az európai uniós átlagnak vagy inkább a Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak,, aki szerint vannak integrációs nehézségek és azokért a roma tanulók tehetők felelőssé?
2.
A levelében hivatkozott, Heves megyei indokolatlan fogyatékossá minősítés miatt indult közérdekű perben született ítélet nyomán megkezdett, percepción alapuló etnikai adatgyűjtés kapcsán kérem szíves tájékoztatását, hogy
a. hány szakembert képeztek ki az adatgyűjtéssel kapcsolatban;
b. mikor került sor a képzésekre, ki tartotta azokat;
c. a vizsgáló szakemberek roma nemzetiséghez tartozásra vonatkozó percepcióját hol, milyen felületen rögzítik;
d. a képzést megelőzően sor került-e az alapvető jogok biztosa hivatalának megkeresésére a módszer gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatban?
e. A Heves megyében alkalmazott módszerrel más megyékben is sor került ugyanilyen adatgyűjtésre?
f. Amennyiben nem, tervezik-e?
g. Amennyiben nem tervezik, ennek mi az indoka?
3.
A szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértőkkel összefüggésben kérem tájékoztatását, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek törvényes képviselői mikor (a vizsgálat előtt közvetlenül, vagy előtte pár nappal stb.), milyen módon (van-e pl. erre előre megírt formanyomtatvány stb.) mondhatnak le a szakértő részvételéről?
A Rosa Parks Alapítvány (szövetségünk tagja) által megkeresett szakértőknek sincs ismerete arról, hogy az esélyegyenlőségi szakértő bevonása mennyire valósul meg, az Oktatási Hivatal által közölt adatok szerint elenyésző számban vesznek részt a vizsgálatokon. Az esélyegyenlőségi szakértők számára is átláthatatlan a rendszer működése. Ha a szakértőknek magunknak gondot okoz ennek átláthatósága, akkor a szülőknek, akiknek akadályozott az információhoz való hozzáférése, még inkább. Összességében a szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértői tevékenység a gyakorlatban nem képes ellátni garanciális funkciót. Mindazonáltal, ahogy azt előző levelünkben jeleztük, ezt a garanciát megfelelő gyakorlati alkalmazással ki kellene terjeszteni, hogy minden hátrányos helyzetű gyermek, tanuló esetében jelen legyen esélyegyenlőségi szakértő a vizsgálatoknál.
4.
Köszönettel vettem a WISC-IV hazai, roma gyerekeket is érintő standardizálási folyamatról részletes beszámolóját.
● Kérem szíves tájékoztatását, hogy a levelében említett, WPPSI-IV, WAIS, és UNIT2 tesztek esetében is sor került -e a roma gyerekek bevonására, amennyiben igen, kérem részletes tájékoztatását ezzel kapcsolatban.
5.
A szakértői vizsgálathoz való szülői hozzájárulás kapcsán kérem szíves tájékoztatását, hogy milyen következménnyel jár, amennyiben egy szülő nem ért egyet a gyermeke szakértői vizsgálatával?
a. A tankerület vizsgálatra kötelező döntésében milyen jogkövetkezményeket alkalmazhat a szülővel szemben?
b. Adataik szerint évente kb. hány esetben tesznek jelzést a gyermekvédelmi szervek felé a tankerületek azért, mert a szülő nem viszi el szakértői vizsgálatra gyerekét?
6.
A szakértői véleményekben foglaltakkal szembeni jogorvoslatok hatékonyságával összefüggésben kérem szíves tájékoztatását, hogy
● 2022-ben hány alkalommal fordult szülő közigazgatási bírósághoz a tankerület határozatával szemben?
● Ez a szám hogyan aránylik az összes, 2022-ben született vizsgálat számához, illetve a 2022-ben született összes, másodfokú, tankerületi határozathoz?
Államtitkár úr arról tájékoztatott, hogy nincs összefüggés a három évvel ezelőtti jogszabályváltozás és az elsősök évismétlése között, idézem: “Nincs összefüggés a három évvel ezelőtti jogszabályváltozás és az elsősök jelenleg magasabb számú évismétlése között sem.” Továbbá Államtitkár úr arról is tájékoztatott, hogy a sikeresen teljesített évfolyam ellenére is kérheti a szülő az évismétlést.
● Kérem szíves tájékoztatását arról, hogy ez mennyiben érinti a hátrányos helyzetű és roma tanulókat? Hány esetben fordultak szülők az Oktatási Hivatalhoz az évismétlés kérelmével abban az esetben, ha gyermekük sikeresen teljesítette az évfolyamot?
Az általunk megkérdezett szülők a kérések ellenére sem kapnak információt gyermekük fejlesztési tervének tartalmáról, azok eredményeiről. A szülők többsége úgy látja, hogy a fejlesztések elmaradása miatt fejlődés sem tapasztalható a gyermeken. Idevonatkozóan az indokolatlan minősítések pedig csak fokozzák a szülők frusztrációját.
Válaszlevelét alaposan tanulmányoztuk. Az Ön által hivatkozott jogszabályokat, rendeleteket, kutatásokat szövetségünk is jól ismeri, hiszen pont ezen ismeretek és hétköznapi tapasztalatok, illetve tendenciák, tények alapján alakítottuk meg az Együttnevelés Szövetséget, ami egy önálló, szakemberek és érintett szülők által létrejött kezdeményezés. Szövetségünk elkötelezett abban, hogy a roma gyermekek, tanulók felülreprezentáltsága csökkenjen az SNI minősítésekben, megállítsa az indokolatlan minősítések gyakorlatát és küzdjön annak érdekében, hogy ne legyen a minősítési rendszer a roma gyermekek, tanulók elkülönítésének (egyik) eszköze.
A nyilvánosságban való megjelenésünknek az a célja, hogy felhívjuk a problémára a figyelmet és javulást érjünk el, hiszen a gyermekek, tanulók együttnevelése, oktatása általában meghatározó jelentőségű hazánk fejlődése szempontjából. Éppen ezért szívesen vennénk, ha Államtitkár úr nyitott lenne egy tárgyalásra Szövetségünk képviselőivel, hogy követeléseinket (amelyekre nem adott kielégítő választ) szóban is megvitathassuk Önnel.
Tisztelettel,
Zubek Adrienn, igazgató
Polgár Alapítvány az Esélyekért, az Együttnevelés Szövetség alapítója
Az Oktatási Ügykoalíciónk által megalapított Együttnevelés Szövetség számos vidéki és budapesti eseményt szervezett, amelyben a roma gyerekek indokolatlan fogyatékossá minősítésére hívták fel a figyelmet. A programsorozat záróeseménye a 8. kerületi Kesztyűgyár Közösségi Házban megszervezett rendhagyó vitaest volt, amelyet városszerte flashmobok előztek meg.
Szövetségünk tagjai, köztük a Tanítanék aktivistái, Budapest több pontján SNI-vé minősített gyerekek rajzaiból készített karácsonyi üdvözlőlapokat osztogattak a járókelőknek, ezzel felhívva a figyelmüket az indokolatlan fogyatékossá minősítés káros hatásaira.
A nap folytatásaként a Független Színház közreműködésével a „papíros” roma gyerek hétköznapjait elevenítették fel. Vitaszínház keretében megtörtént eseteket mutattak be, a jelenetek után pedig a résztvevők megvitatták a látottakat.
Több hónapos előkészítés után oktatási ügykoalíciónk tagjai szövetséget hoztak létre a roma és nem roma gyerekek együttnevelésének elősegítése érdekében.
Céljaikat és követeléseiket egy kiáltványban fogalmazták meg, amit átnyújtottak az oktatásért felelős államtitkár képviselőjének a Belügyminisztériumban.
„Szövetségre léptünk!
Roma és nem roma szülők, roma és nem roma pedagógusok, az ország sorsáért aggódó állampolgárok vagyunk.
Azért szerveztük meg az Együttnevelés Szövetséget, hogy megváltoztassuk közgondolkodást a roma és nem roma gyerekek együttnevelésével kapcsolatban.
Célunk, hogy egyre több ember ismerje fel: a roma gyerekek indokolatlan SNI-vé minősítése súlyos károkat okoz az országnak, amelyen minden érintett csak veszít, hiszen sem a roma tanulók, sem a valódi SNI gyerekek nem kapják meg a nekik járó ellátásokat.
A jó hír az, hogy bőségesen vannak sikeres történetei az együttnevelésnek. Hogy a források igazságosabb és előrelátóbb elosztása orvosolhatja a gondokat. Mire legyen pénz, ha nem a gyerekeinkre?
Egy olyan hazában akarunk élni, ahol minden szülő biztonságban tudhatja gyermekét az óvodában vagy az iskolában, ahol a gyerekek társadalmi helyzete, vagy éppen bőrének színe nem okoz hátrányt, ahol a különbözőséget értékként kezelik, ahol a roma gyerekek is bátran és méltósággal élhetik meg identitásukat ezen intézmények falai között.
Hiszünk abban, hogy azok, akik a jelenlegi oktatási helyzetet leginkább megszenvedik, sokat tehetnek a változásért. Hogy mindenkinek szíve-joga cselekedni azért, hogy biztonságosabb jövőt teremtsünk gyermekeinknek, végső soron hazánk egész társadalmának.
Egyetértünk Gulyás Gergelynek a mai kormányinfón tett kijelentésével, amelyben az idei lesújtó kompetencia adatok kapcsán elismerte, hogy gond van a roma gyerekek oktatási integrációjával. Igen, véleményünk szerint ez ma a legsúlyosabb társadalmi kérdések közé tartozik. A roma tanulók oktatási sikertelenségében összpontosul ugyanis a magyar közoktatás szinte minden problémája. A roma diákok nagyrészt olyan kistelepüléseken élnek, ahol eleve nem tudnak hozzáférni a minőségi oktatáshoz. Ezen települések iskoláinak zömében évtizedek óta szaktanárhiánnyal küszködnek, amelyek infrastrukturálisan és eszközellátottságban is messze elmaradnak az elvárt szinttől.
Vajon ez kinek a felelőssége?
A roma gyerekek a fő elszenvedői annak a strukturális problémának is, hogy az oktatási rendszer nem képes a szegénységből eredő hátrányokat kompenzálni, sőt, a kutatások egyértelműen megmutatják: Magyarországon az iskola a világon szinte egyedülálló módon még növeli is a társadalmi különbségeket. Tizenkét év kormányzás után kire lehet mutogatni emiatt? A roma gyerekek nagy része nem rendelkezik megfelelő informatikai eszközökkel és interneteléréssel, így a Covid-időszakban történt, mindenkit megviselő online oktatás –- a széleskörű civil összefogás ellenére – leginkább őket sújtotta. Felbecsülhetetlen a lemaradás, ami emiatt keletkezett. Vajon kinek kellett volna felismernie és kezelnie a problémát? Mindenekelőtt pedig a roma tanulók gyakran már a legelső óvodai napon súlyos előítéletekkel, sokszor kirekesztő szándékkal szembesülnek gyakorlatilag minden érintett részéről. Ennek eredményeképp külön osztályokba, iskolákba kerülnek, gyakran annak árán is, hogy normál értelmi képességűekként is fogyatékossá minősítik őket. Eközben gombamód szaporodnak az olyan jobbára egyházi és alapítványi iskolák, ahová a náluk jobb módú gyerekeket „átmenekíthetik” szüleik. Vajon kinek felelőssége, hogy magyar gyerekek százezrei kerülnek parkolópályára pusztán a bőrszínük miatt? Ki fogja megfizetni azt a mérhetetlen költségvetési bevételkiesést, amit generációk alulképzettségbe szorítása okoz?
Tisztelt Gulyás Gergely!
Megszoktuk már, hogy ha a kormány egy számára kényelmetlen problémával szembesül, akkor valahogy mindig van kire áthárítani a felelősséget. Ebben a mutogatásban most – talán nem szándékosan – mégis sikerült megragadnia a lényeget! Most már csupán annyi a dolguk, hogy vonják le a helyes következtetést: az a módszer, ahogyan a magyar közoktatást eddig irányították, ahogyan a szegénységben élő roma gyerekeket kezelték, látványosan csődöt mondott! Van viszont remény, meg kell hallani azok hangját, akik hosszú évek óta következetesen kiállnak a roma gyerekek kirekesztése ellen. Íme néhány javaslat, ami már rövid- és középtávon is eredményeket hozhat: Indítsanak átfogó felülvizsgálati programot a roma gyerekek indokolatlan értelmi fogyatékossá minősítésének csökkentése érdekében. Ezáltal a korlátozott gyógypedagógiai kapacitást a valódi SNI tanulókra lehetne fordítani. A roma gyerekek egyenlőségének biztosítása mellett zárják be azokat a kistelepülési iskolákat, ahol a gyereklétszám nem indokolja fennmaradást. A sokszor roma többségű kisiskolák megszüntetése ezáltal a költségvetési kiadásokat is csökkentené. Minden állami normatívából működtetett általános iskolában – így például az egyházi fenntartású intézményekben is – ugyanazok a beiskolázási szabályok érvényesüljenek. A pedagógusképzés és az életpályamodell teljes megújításával tegyék ismét vonzóvá és megbecsültté a pedagóguspályát, mert tanár nélkül nincs jövő. Olyan oktatási reformra van szükség, amely valóban átalakítja az oktatási rendszer egészét úgy, hogy mindenki egyformán elérhető és egyenlően magas szintű oktatást kaphasson!
Budapest, 2023. 07. 27.
Polgár Alapítvány az Esélyekért Roma Oktatási Ügykoalíció 1 Magyarország Kezdeményezés Roma Sajtóközpont Egyesület Romaversitas Alapítvány Tanítanék Mozgalom Varázskert Egyesület Érdekem az Érdeked Egyesület Élménylelő Ifjúsági Egyesület Gyerekesély Közhasznú Egyesület BAGázs Egyesület Autonómia Alapítvány Egységes Diákfront Rosa Parks Alapítvány UCCU Alapítvány Civil Kollégium Alapítvány Pedagógus Egység Akadémiai Dolgozók Fóruma Van Helyed Alapítvány Dzsaj Bhim Közösség
Márciusban a Covid-helyzet végre lehetővé tette, hogy személyesen is megismerkedjünk az Oktatási Ügykoalíció tagjaival. A hosszú kiválasztási folyamat végén végül tíz fő került be a programba, akik az ország különböző pontjairól, öt megyéből érkeztek. Már az első találkozón érezhető volt, hogy az ÜK tagok szakmailag és emberileg is könnyedén egymásra tudnak majd hangolódni, ami nagy reményekkel tölt el bennünket a közös munkát illetően. Nagyszerű volt, hogy a programba bevont mentorok szintén rendkívül könnyen megtalálták a hangot a résztvevőkkel, és azóta már ki is alakították az együttműködés kereteit.
Az elkövetkező hónapokban a közös szakmai alapozás mellett az ÜK tagok helyi kezdeményezései kerülnek előtérbe, amelyek egyúttal az országos akció megtervezéséhez is fontos adalékként szolgálnak majd.
Az Oktatási Ügykoalíció tagjainak rövid bemutatkozását itt találjátok:
A Polgár Alapítvány elindítja második ügykoalíciós programját melynek fókuszában az oktatás ügye áll. A felhívás célja, hogy megtaláljuk és a programunkba bevonjuk azokat a roma származású szülőket és aktivistákat, akik az oktatás területén szeretnének rendszerszintű változást elérni.
Hiszünk abban, hogy csak akkor lesz valóban érzékelhető változás a romák életkörülményeiben, ha a roma közösségek tagjai egymással és másokkal összefogva közösen kiállnak érdekeik képviseletére. A Polgár Alapítvány az Esélyekért fő célja ezért a roma önszerveződő kezdeményezések fejlesztése, hálózatosodásuk támogatása.
Ennek érdekében az elmúlt két és fél évben kifejlesztettük és kipróbáltuk az ÜGYKOALÍCIÓT mint innovatív módszertant.
Alapítványunk most az oktatási témában indítja el ügykoalíciós programját, amely szakmai és pénzügyi támogatással segíti az országos érdekérvényesítésben résztvevő érintett roma embereket.
Téged keresünk ha,
Romának vallod magad
Szülőként, közösségszervezőként vagy aktivistaként elfogadhatatlan számodra a jelenlegi oktatási rendszer
Részt vennél helyi és országos érdekérvényesítő programban, tehát tenni akarsz a roma gyerekekért
Szívesen együttműködsz másokkal és csapatjátékos vagy
Valóban időt és energiát tudsz fordítani a programra
Jó kommunikációs készséggel rendelkezel
Mit kínálunk?
Minimum egyéves komplex programot, ahol egymástól tanulhatunk
Helyben támogatjuk az oktatási érdekképviseleti programodat
Támogatjuk, hogy másokkal közösen szakmai hálózatot építhess, és a nyilvánosságban képviselheted az oktatási ügyeket
Anyagilag honoráljuk a programban vállalt feladataid teljesítését
részese lehetsz az oktatási ügykoalíciónak és alakíthatod a roma mozgalom fejlődését
Hogyan pályázhatsz?
Írj egy másfél oldalas szöveget, Hogyan látom saját szerepemet a roma gyerekek oktatási helyzetének javításában? címmel. Térj ki a problémák megfogalmazására, megoldási javaslatokra és a te általad vállalt szerepre is!
A szöveget az alábbi email címre várjuk: racz.bela@polgaralapitvany.hu 2021. december 10-ig. A levélben adjátok meg személyes adataitokat: név, cím, email cím, telefonszám.
A beérkezett anyagok feldolgozását követően személyes, vagy online interjúra hívunk.
Ezt követően 12-20 főt választunk ki, emailben tájékoztatjuk a pályázókat a döntésről.
A Polgár Alapítvány mint Adatkezelő – a GDPR 11. cikkével összhangban – csak azon jelentkezők személyes adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefonszám) fogja kezelni (nyilvántartani) akikkel – a kiírásban szereplő feladat ellátására – szerződést köt. További jelentkezők személyes adatait semmilyen formában nem tároljuk, nem kezeljük. Harmadik félnek semmilyen adatot nem adunk ki.olgár Alapítvány mint Adatkezelő – a GDPR 11. cikkével összhangban – csak azon jelentkezők személyes adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefonszám) fogja kezelni (nyilvántartani) akikkel – a kiírásban szereplő feladat ellátására – szerződést köt. További jelentkezők személyes adatait semmilyen formában nem tároljuk, nem kezeljük. Harmadik félnek semmilyen adatot nem adunk ki.olgár Alapítvány mint Adatkezelő – a GDPR 11. cikkével összhangban – csak azon jelentkezők személyes adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefonszám) fogja kezelni (nyilvántartani) akikkel – a kiírásban szereplő feladat ellátására – szerződést köt. További jelentkezők személyes adatait semmilyen formában nem tároljuk, nem kezeljük. Harmadik félnek semmilyen adatot nem adunk ki.
Hiánypótló kezdeményezésre szántuk el magunkat: segíteni szeretnénk a roma kulturális és szakmai közélet megannyi szereplőjére inspiráló hatású korszak újjáéledését, amikor Budapesten nem telt el hét, de szinte nap sem egy-egy roma tematikájú esemény nélkül.
E szándékok vezérletek minket, amikor eldöntöttük, rendszeres közéleti klubot indítunk, ahol szervezetek, aktivisták, közszereplők, diákok, értelmiségiek, művészek és érdeklődők találkozhatnak egymással, azzal a nem titkolt céllal, hogy interakcióik és élményeik által új lendületet vegyen a roma közélet.
Első témánk ezért nem is lehetne más, mint a roma kultúra helyzete Budapesten.
Első roma polgári estünk helyszínéül pedig nem véletlenül választottuk a Vármúzeumot, hiszen Péli Tamás ideiglenesen ott kiállított Születés című monumentális pannója nemcsak témájában rezonál az eseményre, de hányattatott sorsa is egybeforr kultúránkkal.
